KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Nekem tizenöt évembe került. Hiába tudtam előbb, hogy ki Jézus, minthogy el tudtam volna számolni tízig, a megtérésem mégis onnan keltezhető, amikor már éreztem is, hogy ki Ő, és mit tett értem.
Gyülekezetünk nyári csendeshetén történt. Hétéves korom óta járok csendeshetekre, nem vártam semmi újdonságot. Csak úgy elmentem, és egyáltalán nem voltak elvárásaim a héttel kapcsolatban. Mégis az egyik kiscsoportos beszélgetés alkalmával eldőlt bennem, hogy Istennel, vagy nélküle akarom-e leélni az életemet. A hét témája ugyanis a világ különféle vallásai volt.
Körben ültünk, beszélgettünk. Azaz a többiek beszélgettek, én gondolkodtam. A hallottak - a különféle vallásokról, szektákról - kavarogtak bennem. Azon töprengtem, hogy mi van akkor, ha rosszul döntöttem? Ha rossz vallást, hitet, istent választottam? Egyszerűen beleszülettem egy keresztény családba úgy, mint ahogy születik egy arab egy iszlám családba vagy indiai hindunak. Mi van, ha az ő vallásaik közül egy a jó, s én tévedek? Mi van, ha valamiféle pokolra kerülök a halálom után, mert rosszul választottam? Halálfélelmem volt. Egészen közelinek éreztem a halált, s az azt követő büntetés fenyegetését.
Aztán arra gondoltam, talán semmilyen isten sincs. Talán az ember teljesen egyedül van, a világ csak úgy lett, mi meg kifejlődtünk egy fáról csüngő majomból. Érthető, hogy megrémültem- ehhez hasonló félelmet nem éltem még át sohasem, sem ezelőtt, sem ezután.
Kihez imádkoztam eddig? Ki fog rajtam segíteni, ha elfáradok? Lehetséges, hogy egyedül vagyok? Kiábrándító gondolat, hogy valóban nem vagyok több egy halom összekapaszkodó atomnál, ami úgy nyolcvan év múlva elporlad. Mi marad belőlem? Ez lenne az élet? Az egyetlen, ami miatt nem bőgtem el magamat, az a társaim jelenléte volt.
Hirtelen a vállamra nehezedett a világ minden terhe, a jövőm sötétje. Mi történik, ha valamit elrontok ebben a rövid életben? Ki fog segíteni, hogy eligazodjam ezen az óriási sárgolyón? Teljesen magamra maradtam, velem szemben állt az egész világ s annak minden csábítása. A lelkem teljesen összepréselődött, rémülten valami biztos pont után akartam kapni, hogy ne nyeljen el a világ örvénylése.
Felnéztem. Nem a fehérre meszelt mennyezetet láttam, hanem azon túl a kéklő eget, s azon is túl, e világ határai mögé figyeltem. Ez volt addigi életem egyetlen biztos pontja.
Segíts! – kiáltottam magamban. – ha vagy, segíts!
Ahhoz kiáltottam, akinek a létét néhány perccel korábban kétségbevontam. A válasz mégsem késlekedett: azelőtt soha nem tapasztalat nyugalom öntött el, elpárolgott a félelmem, éreztem, ahogy a tüdőm megemelkedik, és mély levegőt vettem – megkönnyebbültem. Isten létezik. Tudtam. Éreztem.
Mosolyogni kezdtem: hogyan is hihettem, gondolhattam, hogy magam vagyok a világ ellen? Egyedül semmi vagyok, egy apró porszem, ami elveszik a sivatagban. De abban a percben tudtam, hogy nem vagyok egyedül.
Azon a héten befogadtam Jézust, tudtam, hogy egyedül kevés vagyok, csak az ő támogatásával lehetek képes túlélni az életemet. Nem történt csoda, hogy egyik napról a másikra más emberré lettem volna. Apránként történt, hogy a világhoz, élethez való hozzáállásom megváltozott: felismertem a hibáimat, bűneimet, s azok elkezdtek bántani. Már tudom, mindig is volt, van és lesz Valaki, aki meghallgat és megbocsát nekem.
| ► | Hogyan lehet megismerni Istent… |
| ► | Van egy kérdésem vagy megjegyzésem… |
