TETSZIK:  
MEGOSZTOM:  

Roland

Az igazság szabaddá tesz?

Roland

Egyszer, az egyik nyári szünetben egy óriási csirkefarmon jártam a húgommal. Amerre csak néztünk, sárga naposcsibék szőnyegét láttuk – aztán jobban megfigyelve, néhány fekete pöttyöt is. Ezeket a fekete csibéket megkaptuk ajándékba, mert állítólag a sárgák hamarosan kivégezték volna őket: egyszerűen nem tudták elviselni, hogy különböznek tőlük.

Átéreztem ezeknek a fekete csibéknek a sorsát, mert akkoriban én is kilógtam a sorból. Emlékszem, egy focimeccs alkalmával utolsóként választottak a csapatba, ráadásul a két kapitány azon kezdett veszekedni, hogy melyikük csapatában ne legyek benne…

Hosszú időbe telt ezt megváltoztatni, és kialakítani a „megfelelő imidzset”.

A gimiben mindez rengeteget bulizást jelentett. Biztosítótűt a fülemben. Végtelen beszélgetéseket az élet értelméről. Nagyon élveztem! Végre „bent voltam a körben”. A baj csak az volt, hogy legbelül nem mertem önmagam lenni. Állandóan attól féltem, hogy ha valóban ismernének… …ha kiesnék a „szerepemből”... ...akkor mindent elveszítenék.

Aztán elkezdődött az egyetem. Az egyik csoporttársamról kiderült, hogy keresztény. Ehhez képest egy nagyon laza, jó fej srác volt; szóval egyáltalán nem olyan, amilyennek én a keresztényeket elképzeltem. Eléggé elcsodálkoztam, de azért elhatároztam, hogy kicsit „helyrerakom”: felteszek néhány kérdést, amire úgysem tud válaszolni, aztán megvigasztalom, hogy semmi baj, nem az számít, hogy semmi alapja nincs a hitének, csak higgye jó erősen, és maradjon olyan jó fej, mint eddig.

Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a várakozásommal ellentétben logikus, józan ésszel értékelhető válaszokat adott a kérdéseimre. Beszélgettünk régészetről, bizonyítékokról és hasonlókról… Mivel egyre inkább úgy láttam, hogy igaza lehet, így egyre inkább érdekelt, hogy miről szól a Biblia.

Akkoriban egyébként éppen kezdett megromlani a kapcsolatom a barátnőmmel. Azt láttam, hogy bár egyikünknek sem ez volt a szándéka, mégis egymás agyára mentünk. Nem tudtuk elfogadni a másikat olyannak, amilyen.

Ehhez képest megtudtam, hogy Isten feltétel nélkül szeret engem, olyannak amilyen vagyok. Van viszont egy óriási gond: én „bűnös” vagyok, ezért el vagyok szakadva tőle. Jézus viszont már kifizette helyettem a büntetést, ráadásul mindezt ingyen, ajándékba adta. Nekem már csak el kell fogadnom ahhoz, hogy az enyém legyen, és helyreálljon a kapcsolatom Istennel.

Ez először túl egyszerűnek tűnt. Végül azonban beláttam, hogy a Biblia tényleg ezt mondja, úgyhogy aztán elfogadtam ezt az „ajándékot”.

Voltak dolgok, amik azonnal megváltoztak, de a legtöbb dolog fokozatosan változik az életemben. Az ajándék abban a pillanatban az enyém lett, de csak lassan kezdtem el „kibontani”.

Egy példa: bekerültem egy új társaságba, a keresztények közé. Gyorsan itt is feltérképeztem, mik azok a dolgok, amikkel „beépülhetek”, hogy elfogadjanak. Neki is láttam, hogy „fejlesszem magamat” ezeken a területeken, és betanuljak egy új szerepet.

Aztán észrevettem, hogy nem kell ezt csinálnom… Szabad lettem arra, hogy önmagam legyek! Bár nem tudtam róla, az ajándéknak része volt ez is. Elképesztő érzés, hogy van valaki, aki pontosan tudja, hogy milyen vagyok, de még a legrosszabb pillanataimban is szeret és elfogad engem. Nem tudok olyat tenni, hogy kevésbé szeressen. Vagy hogy jobban. Semmit.

Jézus azt mondta egyszer a tanítványainak, hogy „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Rájöttem, hogy tényleg komolyan gondolta.

Ha kérdésed/véleményed van azzal kapcsolatban, amit leírtam, írj nyugodtan:

Neved:

Email címed ([email protected]):

Email címed megerősítése:

Egyetem/Főiskola:

Kérdésed/Hozzászólásod:




Ha nem tudod elolvasni,
kattints ide!


 Hogyan lehet megismerni Istent...
 Van egy kérdésem vagy megjegyzésem...
OSZD MEG MÁSOKKAL:  

TOP