TETSZIK:  
MEGOSZTOM:  

Volt-e olyan, hogy semmi sem volt?

Egy képzeletbeli utazás az idő kezdetére, a világegyetem keletkezéséhez.

Gondolkodtál már valaha a kezdetről? „Pontosan mire is gondolsz?” – mondhatnád. Tudod, arra, ami először megjelent, bármi is legyen. Vagy bármi, ami először itt volt, a legkorábbi időpillanatban. Volt már, hogy ilyen gondolatokkal tornáztattad az agyadat?

Várj egy percet, nem lehetséges, hogy kezdetben nem volt semmi? (Pontosabban, hogy „semmi volt”?) Nem lehetséges, hogy sok-sok milliárd évvel ezelőtt egyáltalán nem létezett semmi? Ez valóban egy megfontolandó elmélet. Úgyhogy fontoljuk meg – de először egy analógia segítségével.

Tegyük fel, hogy van egy nagy terem. Teljesen zárt és nagyjából akkora, mint egy focipálya. A terem véglegesen le van zárva, nincsenek rajta ablakok vagy ajtók, sem lyukak a falán.

A teremben nincs… semmi. Egyáltalán semmi. Egy részecskényi valami sem, sem levegő vagy por. nincs fény. Egy koromsötét lezárt terem. Mi történik ezután?

Mondjuk az a célod, hogy valamit – akármit – bejuttass a terembe. De a szabály a következő: semmit sem használhatsz fel a termen kívülről. Mit teszel?

Lehet, hogy arra gondolsz, mi lenne, ha egy szikrát próbálnék csiholni odabent? Lenne bent fény, még ha csak egy pillanatra is. Ez már valaminek számítana. Igen, de te a termen kívül vagy. Így ez nem megengedett.

De mi van, ha valamit a szobába teleportálsz, mint a Star Trekben? Ez megint nem megengedhető, mert a termen kívüli dolgokat használsz.

Megint itt a dilemma: valamit be kell juttatnod ebbe a terembe, csak annak a felhasználásával, ami odabent van. És, ebben az esetben, odabent nincs semmi.

Lehet, mondhatnád, hogy egy apró részecske csak megjelenik a teremben, ha elég időt hagyunk rá.

Három gond van ezzel az elmélettel: először is, önmagában az idő semmit sem intéz el. A dolgok idővel megtörténnek, de nem az idő végzi el őket. Például, ha 15 percet vársz, hogy megsüljön a süti, attól még nem a 15 perc süti meg, hanem a sütő melege. Ha 15 percre a pultra teszed őket, nem sülnek meg.

Az analógiánkban teljesen elzártunk egy termet, amiben nincs semmi. Ha várunk 15 percet, az önmagában semmit sem változtat a helyzeten. Na de mi van akkor, mondod, ha egész eonokat váruk? Nos, az is csak egy halom 15 perces periódus, egymás mellé téve. Ha eonokat várnál a süteményre a pulton, hogy megsüljön, az eonok megsütnék?

A második probléma a következő: miért „tűnne fel” hirtelen bármi is a szobában? Oka kellene, hogy legyen, amiért keletkezett. De semmi sincs a teremben. Akkor meg mi változtatna ezen a helyzeten? Semmi nem lenne a teremben, ami okozhatná, hogy valami előtűnjön (de a kiinduló oknak a szobán belülről kell származnia).

Na és ha csak egy apró részecskényi valami lenne az? Annak talán nagyobb esélye van, hogy materializálódik, mint valami nagyobb, például egy focilabda?

Ez egy harmadik problémához vezet: a méret. Akárcsak az idő, a méret is elvont fogalom. Viszonylagos. Mondjuk, hogy van három baseball-labdád, egy öt méter átmérőjű, egy egy méter átmérőjű és egy normál méretű. Melyik materializálódik nagyobb eséllyel a teremben?

A normál méretű? Nem! Ugyanaz a valószínűség mindháromnál. A méret nem számítana. Nem az a fő kérdés. A fő kérdés, hogy egyáltalán egy bármilyen méretű baseball-labda „megjelenhet-e” a lezárt, üres termünkben.

Ha nem hiszed el, hogy akár a legkisebb baseball-labda is megjelenhet a teremben, bármennyi idő is teljen el, akkor ugyanerre a következtetésre kell jutnod egy atommal kapcsolatban is. A méret nem számít. Az, hogy egy kis részecske ok nélkül materializálódik, semmivel sem valószínűbb, mint hogy egy hűtőszekrény egyszer csak ok nélkül megjelenik!

Most terjesszük tovább az analógiánkat, szó szerint. Vegyük a koromsötét termet és távolítsuk el a falait. És terjesszük ki akkorává, hogy végtelenül terjedjen ki minden irányban. Most semmi nincs a termen kívül, mert az a helyiség minden, ami létezik. Pont.

Ebben a fekete, végtelen szobában nincs fény, por, semmilyen részecske, nincs levegő, elemek sem molekulák. Egyáltalán semmi. Akár hívhatjuk „Abszolút Semmi” -nek is.

Akkor itt a kérdés: ha eredetileg –több zillionnyi évvel ezelőtt- csak az Abszolút Semmi volt, nem most is csak az Abszolút Semmi lenne?

De igen. Mivel a valami –akármilyen apró is legyen - nem származhat az Abszolút Semmiből. Akkor még mindig Abszolút Semmi lenne.

Mit árul ez el nekünk? Hogy az Abszolút Semmi sosem létezett. Miért? Mert ha az Abszolút Semmi valaha is létezett volna, akkor még mindig csak az Abszolút Semmi lenne!

Ha az Abszolút Semmi valaha is létezett volna, nem lenne rajta kívül semmi, ami bárminek a létét is okozhatta volna.

Megint csak, ha az Abszolút Semmi valaha is létezett volna, akkor még mindig Abszolút Semmi lenne.

Viszont valami létezik. Sőt, sok minden létezik. Te például, egy ilyen dolog vagy, ami létezik, ami egy nagyon fontos dolog. Így te magad vagy a bizonyíték, hogy az Abszolút Semmi sosem létezett.

De ha az Abszolút Semmi sosem létezett, az azt jelenti, hogy mindig volt legalább Valami, ami létezett. Mi volt az?

Egy vagy több dolog volt? Egy atom? Egy részecske? Molekula? Focilabda? Mutáns baseball-labda? Hűtőszekrény? Vagy néhány süti?

Ha meg akarod tudni, menj tovább erre az oldalra: Valami.

 Hogyan lehet megismerni Istent...
 Van egy kérdésem vagy megjegyzésem...
OSZD MEG MÁSOKKAL:  

TOP