KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Perry Marshall
Miért fáj, hogy emberek halnak meg különféle betegségekben? Vagy hogy sok országban van szegénység és éhezés a korrupt kormányok miatt? Miért aggaszt bennünket, hogy lányokat kényszerítenek szexrabszolgaságba, vagy hogy ezreket mészárolnak le a terroristák?
Az evolúció elmélete szerint a "legalkalmasabbak túlélése", vagyis az erősebb győzelme a gyengébb felett a norma. És ez nem kéne bennünk megütközést keltsen. De mégis megütközést kelt. A „legalkalmasabbak túlélése” a lelkiismeretünk ellen szól. Nem azt tartjuk normálisnak, hogy valakinek áldozatul kell esnie, csak azért, mert egy erősebb ember képes őt legyőzni.
Az emberi természetben ott van az együttérző szív, amely az evolúciós folyamatok ellen, az árral szemben küzd. Nem feltétlenül azt választjuk, ami a saját hasznunkra és túlélésünkre szolgálhat, lehet, hogy pont az ellenkezőjét: a saját biztonságunkat kockáztatva kirángathatjuk egy baleset áldozatát egy égő autóból; lehet, hogy egy másik országba költözünk, hogy lányokat mentsünk meg a szexrabszolgaságtól; vagy csatlakozhatunk a gerilla támadásokról és a brutális, véletlenszerű gyilkosságokról ismert országok humanitárius segélyszervezeteihez.
Miért tesszük mindezt? Miért okoz örömöt, ha segítünk másokon, ha ez akár az életünkbe is kerülhet? Mi késztet bennünket ezekre az önzetlen, kedves cselekedetekre?
Desmond Tutu dél-afrikai érsek nagyon egyszerűen fogalmazta meg a választ: „jóságra lettünk teremtve”.
„Csodálatos, sőt, elképesztő, hogy egy olyan keményfejű, cinikus világban, mint amilyen a miénk, azok, akiket a legjobban csodálunk, sőt tisztelünk, nem olyanok, mint a minket körülvevő világ. Nem macsók, nem agresszívek, sőt, még csak nem is sikeresek. Nem. Sokkal inkább olyanok, mint Teréz anya, a dalai láma, Mahatma Gandhi, vagy Nelson Mandela.
Miért tiszteljük az ilyen embereket? Miért?
Azért, mert jók, és a szívünk örvend, ujjong a jelenlétükben. Rájuk nézve jó érzéssel tölt el bennünket, hogy mi is emberek vagyunk.
És mert mi (mindannyian) a jóra lettünk teremtve. Isten a saját képmására teremtett: vidámságra, szelídségre, törődésre, szeretetre, együttérzésre."1
Igaz ez? Isten, az élet Teremtője azt mondja, hogy „igen”. Életünknek nagyobb célja van, mint a szimpla túlélés.
Íme egy példa Isten életünkre vonatkozó szándékára:
„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”2
„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.”3
A materialisták azt szeretnék elhitetni velünk, hogy nincs lelkiismeretünk, nem hajt minket semmi belülről a jó felé. Szerintük az evolúciós fejlődés által előre beprogramozott kémiai impulzusok vezetnek bennünket. Azt mondják, van agyunk, de nincs elménk. Van testünk, de nincs lelkünk. Egyesek azzal érvelnek, hogy anyagi, fizikai tárgyakként nem lehet minket arra kérni, hogy többet tegyünk, mint ami a saját érdekünkben áll. Semmivel sem vagyunk többek fejlett állatoknál.
Ugyanezek a materialisták azonban ellentmondanak önmaguknak. Azt állítják, hogy nincs szabad akaratunk, nincs lelkiismeretünk, azután meg arra kérnek bennünket, hogy morális döntéseket hozzunk. Például, hogy óvjuk a környezetünket és tartózkodjunk a műanyag zacskók használatától, a víz pazarlásától és a levegőt szennyező tüzelőanyagok elégetésétől. Hogyan kérhetnek tőlünk ekkora önfeláldozást?
Ha az egymás feletti győzelemre vagyunk programozva, akkor miért hozunk áldozatot?
Isten arra teremtett minket, hogy törődjünk másokkal.
„Ki az közületek, aki még soha nem tapasztalta meg azt, hogy valami indokolatlanul jót tett, hogy kedves volt valakihez, akihez nem kellett volna. Csodálatos ragyogást élsz át ilyenkor. Nagyon jól érzed magad.
[Viszont]ha valami silány dolgot csináltál, a tested elárulja. Érzed a gyomrodban. A harag, a neheztelés… hatással van rád. A vérnyomásod megemelkedik, mert a természeted valójában jó. Így vagyunk teremtve."4
Szeretnéd-e, hogy a bántalmazás helyett igazságos módon bánjanak a szegényekkel? Szeretnél-e irgalmat és békét látni? Isten pontosan azt akarja, hogy eszerint cselekedj!
A föld minden nagy vallása (a hinduizmus, a buddhizmus, az iszlám, a kereszténység) a legnagyobb tiszteletben tartja Jézus Krisztust. Jézus élete egyedi volt, értékei kompromisszum nélküliek.
Jézus ezt ígérte: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket."5
Azonban legyünk őszinték! Emberként mi is képesek vagyunk önzésre, kapzsiságra, sőt, akár még gyilkosságra is. Gyakran a legkönnyebb út figyelmen kívül hagyni a szegényeket, a szenvedőket, a hajléktalanokat. Ez a mi dilemmánk.
„Hinni szeretnénk a végső emberi jóságban, de saját fajunk egymás elleni, önző és erőszakos cselekedetei gyakran szerte foszlatják a reményeinket. Sokszor a tudományos áttörések ígéreteiben bízunk, mert azt hisszük, ezek majd segítenek a szenvedő világunknak, de ugyanakkor félünk is, hogy a felfedezések egy részét olyan módon használhatják fel, amely több kárt okoz, mint hasznot."6
Ez a probléma. Két egymással ellentétes természet lakik bennünk. Az egyik nagyon is énközpontú, és csak arra koncentrál, ami a mi hasznunkra válik, akár mások kárára is. A másik énünk viszont őszinte áldozatot akar hozni másokért. Ez egy hatalmas belső konfliktus, ami az állatvilágban nincs meg.
De van megoldás. A jobbik énünk győzhet, de nem a magunk erejéből. Ez csakis Isten segítségével lehetséges. Ha megtapasztaljuk a szeretetét, az segít túllépni saját emberi korlátainkon. Isten ki tud rántani minket az önközpontúságunkból, és arra késztethet, hogy törődjünk másokkal. Mit gondolsz, miért van az, hogy a legtöbb, a legnehezebb körülmények között szolgáló jótékonysági szervezet hitre épül?
A Biblia bátor állítást tesz: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket."7
Isten irántunk érzett feltétlen, változatlan szeretetének megtapasztalása és az arról való meggyőződésünk határozza meg a másokról alkotott képünket.
János evangéliumában ezt olvassuk Jézusról: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal."8
„Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül."9
Isten arra teremtett bennünket, hogy megismerjük az irántunk való szeretetét, és ugyanezt a szeretetet mutassuk ki mások iránt is.
Jézus ezt kéri: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben... Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket."10
Hallottál már valaha arról, hogyan ismerheted meg Isten irántad való szeretetét? Vess egy pillantást Jézus életére! Íme egy rövid olvasmány: részletek János evangéliumából Ki volt Jézus?
| ► | Hogyan lehet megismerni Istent… |
| ► | Van egy kérdésem vagy megjegyzésem… |
Lábjegyzetek: (1) http://spiritize.blogspot.com/2005/12/desmond-tutu.html (2) Efézus 2:10 (3) Mikeás 6:8 (4) Desmond Tutu érsek, http://www.achievement.org/autodoc/page/tut0bio-1 (5) Máté 5:6-9 (6) Francis Collinsnak, az Emberi Genom Projekt igazgatójának beszéde, 2007. február 1-én, a Fehér Ház imareggelijén (7) 1János 4:19 (8) János 1:14 (NLT) (9) Máté 9:35,36 (10) János 15:9, 12
