×
KERESÉS
EveryStudent.hu
Válaszok az élet nagy kérdéseire
Isten ismerete

Miért kellett Jézusnak meghalni?

Miről is szól Jézus halála és feltámadása, a keresztrefeszítés?

WhatsApp Share Facebook Share Twitter Share Share by Email More PDF

Jézus Krisztust keresztre feszítették. Ezt a büntetést a legelvetemültebb bűnözők kapták.

A Bibliát olvasva úgy tűnhet, hogy Jézus kivégzését mindenki egyformán akarta. A zsidó vallási vezetők, a pogány római hatalom és az emberek tömege együttesen követelte a halálát.

Vajon miért?

Az egész egy kis faluban kezdődött, nem messze Jeruzsálemtől, Izráelben. 30 éves korában Jézus itt kezdte el tanítani az embereket az örök életről és Isten országáról.

Tanításai tömegeket vonzottak. Jézusnál minden határozottan különbözött az uralkodó vallási vezetők szokásaitól. Ő nemcsak a gazdagokat és hatalmasokat fogadta, hanem a prostituáltakat, szegényeket, betegeket és kitaszítottakat is.

Jézus arra hívta el az embereket, hogy higgyenek benne és kövessék őt: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”1

Miért hallgattak az emberek Jézusra? Amiatt, amit a saját szemükkel láttak.

„Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.”2 A vakok láttak, a bénák jártak, a leprások megtisztultak a leprától.

Jóllakatott egy éhező, négyezer fős tömeget egy marék hallal és pár kenyérrel. Ezt később újból megtette, de ekkor már ötezer emberrel.

Miután a vízen járva odament a tanítványai csónakjához a viharos tengeren, megparancsolta a szélnek és az esőnek, hogy álljanak el, és azok hallgattak rá. A csónakban ülők csodálkoztak: „Ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”3

Több halottat is feltámasztott. Nem csoda hát, hogy tömegek követték Jézust, és mindennek híre ment egész Izráelben.

Akkor miért feszítették keresztre?

Jézus tömegeknek szóló tanításai igencsak kritikusak voltak az uralkodó vallási hatalommal (a farizeusokkal és a szadduceusokkal) szemben. A vallási vezetők büszkék voltak a pozíciójukra, ragaszkodtak a törvényben leírt rituálékhoz és a hagyományokhoz.

Jézus ilyesmikkel kritizálta őket: „Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállára rakják, de maguk egy ujjal sem akarják azokat megmozdítani.”4

De szemtől szemben állva is nyíltan elmondta nekik a véleményét: „Képmutatók, helyesen prófétált rólatok Ézsaiás: Ez a nép ajkával tisztel engem, szíve azonban távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha tanításként emberi parancsolatokat tanítanak.”5

Csak egy rövid példa: a zsidók egyik legfőbb vallási törvénye szigorúan megtiltotta a szombaton végzett munkát. Sem főzni, sem egy bizonyos távolságon túl sétálni, sem nagyobb tárgyakat arrébb tenni nem volt szabad. Ez a rendelkezés persze az emberek számára sokkal inkább korlátozó, mintsem pihentető volt.

Egy szombati napon Jézus meggyógyított egy 38 éve bénán fekvő embert. Ennyit mondott neki: „Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és menj haza!” A férfi azonnal felállt, és 38 év után újra tudott járni. A farizeusok így reagáltak: „Szombat van, nem szabad az ágyadat cipelned.”

Persze Jézust is érte kritika bőven, mivel ő minden nap gyógyította az embereket, így szombaton is.

Amikor a farizeusok kérdőre vonták emiatt, Jézus így felelt: „Mivel Atyám dolgozik, én is dolgozom.”

„Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.”6 Ez a farizeusok szemében istenkáromlásnak számított.

Jézus tisztában volt az istenségével.

Jézus azt mondta, hogy aki ismeri őt, ismeri az Atyát.7 Látni őt egyenlő azzal, hogy Istent látjuk.8 Bízni benne annyit jelent, mint hinni Istenben.9 Őt tisztelni Isten tiszteletét jelenti.12

Látva, hogy egyre hatalmasabb tömegek követik Jézust, a farizeusok és a szadduceusok úgy döntöttek, hogy megszabadulnak tőle. Azt remélték, hogy így visszanyerhetik a tekintélyüket az emberek előtt.

Letartóztatták hát Jézust, és a főpap elé hurcolták, aki ezt kérdezte tőle: "Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?"

Jézus így válaszolt: „Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.”13 (Ez a végső ítéletre vonatkozott, amelyet Jézus maga fog végrehajtani.)

A főpap azonnal megszaggatta a ruháit és istenkáromlással vádolta őt, mivel Jézus azt állította magáról, hogy Ő az Isten. A Nagytanácsban ezért mindnyájan úgy ítéltek, hogy méltó a halálra.

Mivel a zsidó törvények alapján nem ítélhették el, a vallási vezetők Jézust a megszálló római, pogány kormány elé vitették, ahol a halálos ítéletét követelték. (Így zsidók és pogányok egyaránt részt vettek Jézus megölésében.)

Így aztán Poncius Pilátus, a terület római prefektusa (kormányzója) mondta ki a végső szót. Úgy vélte, hogy Jézust, mivel semmiféle bűncselekményt nem követett el, szabadon kellene engedni. A farizeusok és a szadduceusok azonban egy egész tömeget lázítottak fel, akik szintén követelni kezdték, hogy öljék meg Jézust. Egyre hangosabban kiabálták: „Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre!" Pilátus a kezeit mosva végül engedett a tömeg követeléseinek.

Az ítélet: kereszthalál, a Római Birodalom legkegyetlenebb kínzási és kivégzési módszere.

Jézus tudta, hogy ez fog történni

Jézusnak mindez nem okozott meglepetést. Jézus kereszthalála előtt többször is elmondta a tanítványainak, hogy letartóztatják, megverik és megfeszítik majd. De azt is elárulta, hogy három nappal a temetése után visszatér az életbe. Mindazt, amit Jézus az istenségéről állított, be is bizonyította. Újra életre kelt ugyanis, mégpedig testben.

De hogyan is történt mindez? A katonák elfogták Jézust, hosszú tövisből koszorút fontak, majd gúnyolódások közepette a töviskoronát Jézus fejébe nyomták, azután megverték őt.

Egy kilencágú korbáccsal korbácsolták meg, melynek a végén több csont-, vagy fémhegy volt. Negyven ütés ezzel gyakran elég volt egy ember halálához.

Jézus csuklóját és lábát ezután egy kereszthez szegezték, amit lassan felemeltek. Ott lógva Jézus végül meghalt, lassan, fulladás és szívelégtelenség következtében. A katonák, hogy lássák, valóban nem él már, egy lándzsát döftek az oldalába.

Jézus halálra ítélése nem a csodáinak és kijelentéseinek következménye volt. Sokkal inkább annak, hogy mást vártak tőle.

Egy földi királyt akartak. Jézus többször is bebizonyította, hogy abszolút hatalma van a természet, a betegségek, sőt a halál fölött is. Nagyon sok embert meggyógyított, sőt még a halottakat is életre keltette. Ennek fényében bármelyik pillanatban leszállhatott volna a keresztről.

Ez olyan, mintha valaki lehajolna, és víz alá dugná a fejét, mert úgy döntött, hogy meg akar fulladni. Pedig lehetősége volna rá, hogy bármelyik pillanatban felemelje a fejét. De Jézus a halált választotta.

Letartóztatása előtt ezt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda.”14 Jézus céltudatosan halt meg. Azért, mert ez volt a terve.

Miért engedte Jézus, hogy megfeszítsék?

Mi, emberek, mind-mind Isten útjaival ellentétes dolgokat cselekszünk – ki így, ki úgy. Elég, ha csak elolvasod, vagy meghallgatod a híreket... rasszizmus, gyilkosságok, szexuális bántalmazás, hazugság, kapzsiság, korrupció, terrorizmus, háború, és még sorolhatnánk. Remek módon elronthatjuk az életünket és sajnos mások életét is. Isten elveszettnek, vaknak tart minket emiatt, és el is ítél mindezért.

Gondoljunk csak bele, mennyire felháborodunk és szomorúak vagyunk, amikor például azt halljuk, hogy egy 6 éves kislányt elrabolnak a családjától, hogy szexuálisan bántalmazzák. Ez annyira sérti az erkölcsi érzékeinket, hogy még a halálbüntetést ellenzők is az elkövető halálát kívánhatják.

Nos, a szent Isten mércéjével mérve minden vétkünk bűn, még a legapróbbak is. Minden bűnünk bántja Őt. Sokszor még a saját normáinknak sem felelünk meg, nemhogy az Övéinek. Ha őszinték akarunk lenni, akkor néha utáljuk magunkat ezért. Mit gondolhat tehát egy tökéletesen szent Isten?

Isten szigorú bíró: „a bűn zsoldja a halál”.15 Ugyanakkor kegyelmes is, ezért olvashatod azt az Ószövetségben, hogy arra utasítja a zsidókat, hogy évente egyszer áldozzanak bárányt a bűneik bocsánatáért. Nem nekik kell meghalniuk, a bárány hal meg helyettük. De ez csak átmeneti megbocsátást jelentett. A választott népnek minden évben áldoznia kellett.

Mikor Jézus színre lépett, Keresztelő János így mutatta be őt: „Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit.”16

Jézus azért jött, hogy magára vegye a büntetést az emberiség minden bűnéért, a mi bűneinkért. Ahelyett, hogy meg kellene halnunk, és ezzel végleg, örökre elszakadnánk Istentől, Jézus fizetett a bűneinkért a kereszten, hogy Isten megbocsásson nekünk, és így örök életünk legyen.

Pontosan ezért jött Jézus, a Megváltó, hogy megmentsen minket Isten ítéletétől, a kárhozattól, a bűneink zsoldjától. Bármilyen bűnt követtél el tehát, vagy bármilyet is fogsz elkövetni, mindezzel Jézus tisztában volt a kereszten függve. Jézus azonban vállalta a bűneink büntetését.

DaVinci Utolsó vacsorája

Láttad Leonardo da Vinci híres festményét az utolsó vacsoráról, ahol Jézus egy hosszú asztalnál ül, és a tanítványok mellette ülnek mindkét oldalán? Da Vinci azt a vacsorát festette meg, amelyet Jézus a tanítványaival költött el a letartóztatása és keresztre feszítése előtti estén.

Az utolsó vacsorán Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy a vére „sokakért kiárad a bűnök bocsánatára.”17

A bűntelen Jézusnak kellett megfizetnie a bűneink árát a kereszten. Ez így nem fair. Nem érdemeltük meg, hogy ő vegye át a helyünket. Akkor mégis miért tette ezt?

Pál apostol ezt írja a rómaiakhoz írott levelében: „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”18

Hogyan válaszolhatunk Jézus kereszthalálára?

Mit kér tőlünk Isten? Hogy fizessük ezt neki vissza, és érdemeljük ki a bűnbocsánatot? Nem. Soha nem lehetünk méltók arra, amit Jézus értünk tett. Amit tőlünk kér, csupán ennyi: hinni benne. Arra kér bennünket, hogy fogadjuk el azt az ajándékot, hogy ő helyettünk halt meg, fogadjuk el a teljes megbocsátását.

Furcsa módon sokan mégsem képesek ezt megtenni. Inkább megpróbálják kivívni a saját üdvösségüket, a saját útjukat keresik a mennybe. Erőfeszítéseikkel akarják bebizonyítani, hogy méltók az Istennel való kapcsolatra. De Jézus azt mondta, hogy ők mindnyájan meghalnak a bűnükben, és ítélet alá kerülnek, mert elutasítják, amit Jézus tett értük.

Péter apostol így fogalmazta ezt meg: „aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”19

Sőt, nemcsak megbocsátást, hanem örök életet is. Itt a földön pedig az Istennel való szoros, személyes kapcsolatot is megnyerhetjük. Ez mind azért lehet a miénk, mert Jézus meghalt értünk a kereszten.

Jézus nem csak a bűneinkért járó büntetést vállalta. Lerombolta a falat, amely köztünk és Isten között állt. Sokkal többet adott a puszta a megbocsátásnál: kiengesztelődést, teljes elfogadást, valódi kapcsolatot ajánlott fel Istennel, hogy megismerhessük az irántunk érzett szeretetét.

Ez nagyjából olyan, mint ha egy milliárdos, akinek tartozunk, nemcsak elengedné az adósságunkat, de az egész vagyonát nekünk ajándékozná!

Az örök élet, a menny Isten ajándéka: „Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”20

Jézus azért jött el ebbe a világba, hogy meghaljon értünk, és módot adjon arra, hogy közelebbről megismerjük őt. A mi döntésünk, hogy elfogadjuk-e a vele való kapcsolat ajándékát, amit most felajánl nekünk.

Jézus így foglalta össze a lényeget: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”21

Jézus ajánlata

Aki behívja Jézust az életébe, elfogadja a bűnbocsánat és az örök élet ajándékát, örökké tartó kapcsolatba kerül Istennel.

Keresztre feszítése után Jézus testét sírboltba helyzeték, melynek bejáratához jól kiképzett római katonai őrt állítottak. Miért? Mert Jézus többször is megmondta, hogy három nappal a temetése után feltámad a halálból. Ha ez megtörténne, az mindent bebizonyítana, amit Jézus magáról mondott. A vallási vezetők attól tartottak, hogy tanítványai ellopják Jézus holttestét, hogy elterjeszthessék a hírt, miszerint feltámadt.

Három nappal később a sírt valóban üresen találták. Jézus ezt követően többször is megjelent a tanítványoknak, aztán egy 500 fős tömegnek, és másoknak is. Jézus összes tanítványa bejárta ezután a világot, és hirdette az Úr feltámadását. Mindannyian mártírhalált szenvedtek ezért, különböző földrajzi helyeken, ezzel is bizonyítva Jézus kilétének hitelességét.

Nekünk csupán azt kell eldöntenünk, hogy elfogadjuk-e az általa felkínált megbocsátást. Ezt úgy tehetjük meg, hogy lépünk egyet felé, és megkérjük, bocsásson meg nekünk, és jöjjön be az életünkbe.

János apostol remekül megfogalmazta ezt a Bibliában: „Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.”22

Maga Jézus pedig így foglalta össze a lényeget: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”23

Jézus így imádkozott közvetlenül a halála előtt: „Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”24

Szeretnéd most behívni Jézus Krisztust az életedbe? De nem tudod, hogyan? Íme, egy rövid ima, amit elmondhatsz:

„Úr Jézus, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Kérlek, hogy jöjj be az életembe. Bocsásd meg a bűneimet. Vezess engem úgy, ahogy akarod. Köszönöm, hogy itt vagy velem és öröké tartó kapcsolatom lehet veled ezentúl. Ámen."

Ha elmondtad ezt az imát, vagy valami hasonlót, Jézus kereszthalála azt jelenti ezentúl a számodra, hogy elfogadtad az ajándékát. Isten megbocsátott, és örök kapcsolatod van vele. Az alábbi linkeken hasznos cikkeket találhatsz, melyek segíthetnek neked az Istennel való kapcsolatodban növekedni.

 Behívtam Jézust az életembe (Fontos információk következnek)…
 Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent…
 Kérdésem van…

(1) János 8,12 (2) Máté 9,35 (3) Márk 4,41 (4) Máté 23,4 (5) Máté 15,9 (6) János 5,18 (7) János 8,19 (8) János 12,45; 14,9 (9) János 12,44; 14,1 (12) János 5,23 (13) Márk 14,61-62 (14) János 10,18 (15) Róma 6,23 (16) János 1,29 (17) Máté 26,28 (18) Róma 5,8 (19) ApCsel 10,43 (20) Róma 6,23 (21) János 14,6 (22) 1János 4,16-17 (23) ) János 5,24 (24) János 17,25-26


OSZD MEG MÁSOKKAL:
WhatsApp Share Facebook Share Twitter Share Share by Email More