Melegek, leszbikusok, biszexuálisok és Isten szeretete

A legtöbb leszbikus vagy meleg ember mindig csak azt hallja, hogy Isten gyűlöli őt. Nézzük meg, hogy miért nem igaz ez!

Marylin Adamson cikke

Az élet tele van elvárásokkal. Ahhoz, hogy megszerezzük a jogosítványt, át kell menni a vizsgán. Ahhoz, hogy megkapjuk a hőn áhított állást, meg kell mutatnunk, hogy érdemesek vagyunk rá.

Ha „A” akkor „B”. Bizonyítsd be, hogy méltó vagy rá. Bizonyítsd be, hogy alkalmas vagy. Bizonyítsd be, hogy „elfogadható” vagy.

De hol van az a pont, ahol Isten számára elfogadhatóvá válunk?

Minden mással ellentétben, amit eddig valaha tapasztaltál, az Istennel való kapcsolat nem úgy kezdődik, hogy kitöltöd a következő kipontozott részt: „Azért vagyok méltó arra, hogy elfogadj, mert ... „

Nem, ehelyett azzal kezdődik, hogy Isten azt mondja: „Elfogadlak.” „Kellesz nekem.”

Ha leszbikus, meleg, biszexuális esetleg transznemű vagy, Isten nem az ellenséged. Arra vágyik, hogy kapcsolatba kerüljetek egymással. Ez valójában mindenkire igaz.

A Bibliában egyetlen olyan embercsoportról olvashatunk, akik folyamatosan feldühítették Jézust: az önigaz, vallásos emberek.

Úgy tűnik, hogy Jézusnak senki mással nem okozott problémát együtt lenni, beleértve a bűnözőket és a prostituáltakat is. Viszont a vallásos elit irritálta és elszomorította. Ítélkezőnek, arrogánsnak, szeretetlennek és képmutatónak látta őket.

Ezeket a szavakat olvasva lehet, hogy beugranak neked olyan vallásos emberek, akik durvák és ítélkezők voltak feléd és fájdalmat okoztak neked. De vajon ez Jézus érzelmeit fejezte ki az irányodba? Nem. Jézus azt mondta, hogy szeressük a többieket, mint önmagunkat. Hogyan egyeztethető össze ezzel a sok bántó megjegyzés? Nem túl jól.

Jézus érzéseit ezek a mondatok fejezik ki: „Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni.”1

Volt már valaha lehetőséged rá, hogy komolyan elgondolkodj Jézus személyén?

Minden más valaha élt emberrel szemben Jézus el tudta magyarázni az élet dolgait... ...hogy hogyan élhetünk boldog és bőséges életet. Ő, a Teremtője mindennek, ami létezik, emberré lett, hogy megismerhessük őt, Istent.

János, Jézus egyik barátja a következőt mondta róla: „Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.”2

A „kegyelem” nem egy olyan szó, amit manapság sokszor használnánk, inkább az „amnesztia” használatos helyette. Isten „kegyelme” nem más, mint az a jóság, amit kapunk tőle anélkül, hogy kiérdemelnénk. Nem azt kapjuk, amit érdemelnénk, hanem valami sokkal jobbat, amit viszont nem érdemlünk meg. Jézus felajánlja a jóságot és az igazságot is, hogy átnavigáljon minket az élet viharain.

Régebben sokszor eszembe jutott, hogy vajon mi alapján fogad el Isten. Talán téged is annyira meglep a válasz, mint engem meglepett. Szóval:

„Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon. Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek. Aki hisz a Fiúban, azt nem fogják elítélni. De aki nem hisz benne, az máris elmarasztaló ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.”3

Észrevetted? „Aki hisz a Fiában.” Aki hisz őbenne, annak örök élete van. Aki hisz őbenne, az megmenekül. Aki hisz őbenne, azt nem fogják elítélni.

Jézus ezt kéri... ...hogy higgyünk benne.

János azt mondja Jézusról, hogy ő a „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében”4

Jézus nem csak egy tanító, próféta vagy vallási vezető volt. Azt állította, hogy ha valaki ismeri őt, akkor Istent ismerte meg. Hinni őbenne egyet jelentett az Istenben való hittel. Ez vezetett el a keresztrefeszítéshez. Az ellene szóló vád „istenkáromlás” volt. Azt mondták róla, hogy a „saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.”5

Viszont nem csak mondta, hanem be is bizonyította ezt. Amikor mindezek elhangzottak, Jézus már több olyan dolgot tett, ami emberileg lehetetlen volt: meggyógyított vakokat, járni képteleneket, és más betegségekben szenvedőket is.

De ennél jóval tovább ment. Többször beszélt arról, hogy egyszer majd elfogják, összeverik és keresztre feszítik... ...három nappal később pedig „feltámad a halálból”. Hát ez elég kézzelfogható. Nem valami misztikus és ködös dologról beszélt, hogy „látni fogtok majd az álmaitokban”, vagy „egyszer majd reinkarnálódni fogok”. Nem. Azt mondta, hogy három nappal azután, hogy eltemették, újra élni fog.

A rómaiak is hallottak erről, úgyhogy egy egész csapat őrt állítottak Jézus sírjához.

Ezzel együtt, három nappal azután, hogy megkínozták és meghalt a kereszten, Jézus fizikailag újra életre kelt. A sírból eltűnt a teste, és csak az a lepel maradt ott, amibe bele volt tekerve. A következő negyven nap során Jézus sok helyen megmutatta magát. Így indult el a keresztény hit. Jézus bebizonyította, amit állított magáról: hogy ő az emberré vált Isten, aki egyenlő az „Atyával”.

Világosan fogalmazott: „Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe”.6

Lehet, hogy olvasás közben most arra gondolsz, hogy „Oké, az örök élet nagyszerű. De mi a helyzet az itteni élettel, azzal, ami most van?”

Nos, ezt az életet annak tudatában élheted le, hogy Isten szeret téged.

Mindenki vágyik a szeretetre. Az emberektől jövő szeretet nagyon fontos dolog. De mindenki, aki szeret téged, tökéletlenül szeret, mivel az emberek nem tökéletesek.

Isten viszont képes tökéletesen szeretni. Azért szeret, mert ez a természetéből fakad. Ráadásul a szeretete sosem változik, sosem szűnik meg.

Mindannyian elszúrunk dolgokat. Még a saját mércénknek sem felelünk meg, nemhogy Istenének. Viszont Isten nem a teljesítményünk alapján fogad el minket, hanem azért, hogy ha egyszerűen hiszünk benne; odamegyünk hozzá, és hívjuk, hogy legyen Isten a mi életünkben.

Jézus így írja le az Istennel való kapcsolatot:

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.”7

Mi történik, ha elfogadjuk tőle mindezt? Mi történik, ha kapcsolatba lépünk Istennel?

Az életünk során minden fontosabb kapcsolat hatással van ránk, legyen az akár pozitív, akár negatív hatás. Ugye? Ez igaz mindenkire. Minél fontosabb egy kapcsolat, annál nagyobb hatással van ránk.

Logikus, hogy az Istennel való kapcsolatunk egy kiemelkedően fontos kapcsolat az életünkben. Ebben a kapcsolatban Isten az ő tökéletes szeretete és tökéletes vágyai szerint fogja vezetni az életedet. Még mindig te fogod a döntéseket hozni. Megmarad a szabad akaratod. Nem veszi el tőled az életedet, és nem kényszerít arra, hogy azt csináld, amit ő akar. Mindazonáltal én azt vettem észre, hogy mélységesen lenyűgöz Isten bölcsessége, a kedvessége, és az, ahogyan az emberekre és az életre tekint.

Istent nem befolyásolják azok a trendek, amik éppen divatosak a társadalomban. Azt az Istent, aki az univerzumot teremtette, nem befolyásolja a társadalom, ugye? Nekem ez nagyon tetszik. Felszabadít.

Hadd mondjam el röviden, hogy mit tett Isten az én életemben, miután kapcsolatba léptem vele!

Ateista voltam. Alapvető változást jelentett számomra az Istenben való hit, és a róla szóló Biblia olvasása. Tulajdonképpen a hatalmas változás pontosabb megfogalmazás lenne.

Néhány hónappal azután, hogy behívtam Jézust az életembe, a legjobb barátom megkérdezte tőlem: „Észrevetted, hogy megváltoztál?” „Igen? Mit értesz ezalatt?” Erre ő: „Mostanában, ha elmondok neked valami mély dolgot, nem poénkodsz rajta. Úgy látom, hogy tényleg odafigyelsz rám.”

Zavarba jöttem. Itt ül mellettem a legjobb barátom, és azt magyarázza, hogy végre elkezdtem úgy viselkedni, mint egy normális emberi lény, és odafigyeltem rá!

(Végül olyan nagy hatással voltak rá a bennem megfigyelt változások, hogy később ő is úgy döntött, hogy behívja Jézust az életébe.)

Azt hiszem, igazából a következő történt:

Miután elkezdődött a kapcsolatom Istennel, kezdtem tudatában lenni annak, hogy mennyire szeret engem. Ez nagyon meglepett. Amikor a Bibliát olvastam, olyan volt, mintha személyes üzeneteket kapnék Istentől, hogy mennyire szeret engem. (Előtte világéletemben azt gondoltam, hogy Isten nagyon dühös ránk, mivel nem vagyunk elég jók neki.) Egyszerűen lenyűgözőnek találtam, hogy Isten így szeret.

Azt hiszem, hogy a szeretetvágyamat olymértékben kielégítette Isten szeretete, hogy érzelmileg stabilabb ember lettem. Többet gondoltam másokra. Többet törődtem velük, mint magammal. Ők pedig végül azt vették észre, hogy odafigyelő és törődő emberré váltam. Egy idő után szertefoszlott az a bigott rasszizmus is, amiben a szüleim felneveltek.

Jézus a következőt ígéri azoknak, akik engedik, hogy tanítsa és vezesse őket: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket”8

Ha kapcsolatba lépsz Istennel, egy idő után észre fogod venni, hogy megváltozott a hozzáállásod, a másokról alkotott képed, az, ahogyan az idődet eltöltöd, vagy például hogy mennyire vagy reménnyel telt ember. Rengeteg területre kihat ez, és csak Isten tudja, hogy nálad konkrétan mit fog jelenteni. De ahogy megismered őt, ez hatással lesz az életedre. Kérdezz meg bárkit, aki Jézus őszinte követője, és el fogja mondani, hogy hogyan változott meg az élete, miután megismerte Istent.

Jézus valahogy vágyat ad a szívünkbe arra, hogy az ő útján járjunk. Ezt ráadásul nem az „elvárt” módon teszi meg. Nem úgy, hogy ad egy listát különböző parancsokkal, amiket mostantól kezdve követned kell. Nem azt várja, hogy magunkból „izzadjuk ki” a dolgot, és feleljünk meg neki. Nem „vallásos odaszánást” vár. Nem. Egy kapcsolat, egy bensőséges barátság kezdődik el Istennel. Isten ebben a kapcsolatban személyesen vezet és tanít téged saját magáról és úgy általában az életről. Amikor behívjuk, ő bejön a szívünkbe. Hatással lesz ránk, ami mélyen belülről kezdődik, de aztán egyre jobban látszik kívülről is.

Jézus egyszerűen jobb életet kínál. Biztos ismered, hogy a kapcsolatoknak, a sportnak, a szórakozásnak... ...mindezeknek megvannak a maga nagyszerű pillanatai, de aztán valahogy mindig gyorsan tovatűnik az a bizonyos belső megelégülés. Nem tölt be minket sokáig. A földön nem is fog semmi sem.

Van bennünk egy folyamatos éhség valamire, ami nem tűnik el, ami megbízható. Jézus azt mondta, hogy „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Aztán így fejezi be: „aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.” Évekig kerestem egy olyan életfilozófiát, ami mindig, minden helyzetben működött volna. Aztán megismertem Istent, és a kutatásom végetért. Úgy találtam, hogy ő megbízható.

A te Istennel való kapcsolatod különbözni fog bárki más vele való személyes kapcsolatától. Te egy egyéniség vagy, egyedi tapasztalatokkal, gondolatokkal, álmokkal és szükségletekkel. Ha elolvasod az evangéliumokat, azt fogod látni, hogy Jézus az egyes embereket... ...egyedi emberekként kezeli.

Mostanra egy kicsit tartok attól, hogy az Istennel való kapcsolatnak csak a pozitív oldaláról beszélek.

Félre ne érts, a vele való kapcsolat nem garancia arra, hogy ne érjenek el az élet kemény dolgai. Komoly anyagi nehézségeken, súlyos betegségeken mehetsz át, érhet baleset, összetörhet a szíved stb.

Nem kérdés, hogy az életünkben ott a szenvedés. Amin azonban át lehet menni egyedül is, vagy azzal a bizonyossággal, hogy Isten szeretete és az ő bensőséges jelenléte ott van velünk folyamatosan.

Hadd mondjak még egy figyelmeztetést. Lehetséges, hogy Isten komoly kihívást jelentő útra indít, valamilyen óriási áldozatot jelentő feladatra.

Jézus akkori (és mostani) tanítványai közül sokan nagyon nagy szenvedésen mentek keresztül. Pál apostolt például sokszor elfogták, számtalanszor megkorbácsolták és megverték. Egyszer a feldühödött tömeg majdnem halálra kövezte - csak akkor hagyták ott, amikor azt hitték, hogy már meghalt. Többször szenvedett hajótörést, éhezve, futva az életéért.

Egyértelmű, hogy Jézus követőinek nem volt könnyű az élete. De ezzel együtt Pál - és oly sokan mások is - sziklaszilárdan meg voltak győződve Isten irántuk érzett szeretetéről.

Pál így írt: „mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”10

Nem te tervezed meg az előtted álló utat. Ha meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű vagy, esetleg bizonytalan a nemi identitásod... ...ha megengeded neki, Jézus végigvisz az életen. És ez a legmerészebb álmaidat is felül fogja múlni. Jézus azt mondta: „Én vagyok a világ világossága. aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”11

Ha szeretnél kapcsolatba kerülni Istennel, megteheted.

Akármit is tettél az életed során, akármi is választ el Istentől, ő teljesen megbocsát érte. Isten nem csak átsiklik a bűnünk felett. Ki lett fizetve az ára, amikor Jézus helyettünk felajánlotta saját magát, és meghalt a kereszten.

Vállalt már érted valaha valaki áldozatot? Jézus ezt vitte el a legvégsőkig. Mert annyira szeret. Felajánlja, hogy belép a szívedbe, és kapcsolatot kezd veled.

Szeretnél kapcsolatba kerülni vele? Ha még nem tetted meg soha, akkor biztatlak rá, hogy hívd be az életedbe. Azt mondja, hogy EZ AZ a kapcsolat, ami megelégít minket. Sosem volt úgy, hogy nélküle kelljen leélnünk az életünket.

Megszólíthatod bármilyen szavakkal, de ha kell egy kis segítség, mondhatsz neki valami ilyesmit:

„Jézus, hiszek benned. Köszönöm, hogy meghaltál értem, és kapcsolatba akarsz kerülni velem. Szeretnélek megismerni, átélni a szeretetedet. Kérlek, hogy gyere be az életembe, és vezess engem.”

 Behívtam Jézust az életembe (Fontos információk következnek)...
 Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent...
 Kérdésem van...

(1) Máté evangéliuma 11:28-29 (2) János evangéliuma 1:16,17 (3) János evangéliuma 3:16-18 (4) János evangéliuma 1:11,12 (5) János evangéliuma 5:18 (6) János evangéliuma 5:22-24 (7) János evangéliuma 15:9-12 (8) János evangéliuma 8:32 (9) János evangéliuma 6:35,37 (10) Rómaiakhoz írt levél 8:37-39 (11) János evangéliuma 8:12

OSZD MEG MÁSOKKAL:  

TOP