KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Kérdés: „Hogyan tisztelhetek egy olyan Istent, aki szörnyű dolgokat enged meg, például gyerekek megerőszakolását, vagy háborút, ahol emberek ezrei halnak meg, válnak otthontalanná?”
A mi válaszunk: Talán nincs is nagyobb jogsértés és szörnyűbb tett annál, mint amikor egy gyermeket megerőszakolnak. Ez minden szempontból pusztító az áldozat számára: testileg és lelkileg egyaránt. Amikor ilyesmiről hallunk, jogosan vagyunk dühösek és felháborodottak. Az ilyen tettekre nincs magyarázat.
Mindezért Istent hibáztatni azonban téves gondolkodás. Nem Isten tehet arról, ha az emberek úgy döntenek, hogy az általa teremtett jót birtokolva, mindezt a saját élvezetükre használva elrontják a teremtett világot. Nem Isten bűne, ha apák molesztálják a lányaikat, vagy ha anyák verbálisan, szavaikkal bántalmazzák a gyermekeiket.
Isten az embert szabad, önálló akarattal bíró lénynek teremtette. A választás joga a miénk, hogy miként cselekszünk. Így pedig a felelősség is a miénk a cselekedeteinkért.
Belőled milyen érzéseket vált ki az, hogy Isten nem akadályozza meg, hogy mások gonoszságot tegyenek velünk?
Vagy fordítsuk meg a kérdést: Szerinted mit kellene éreznünk azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy Isten nem akadályoz meg minket abban, hogy gonosz dolgokat tegyünk másokkal?
Talán azt feleled erre, hogy Isten igazán felállíthatna egy határt, amelyen túl az emberek büntetést kapnak. Például, hogy pusztítsa el azt az embert, aki gyermeket molesztál.
Nos, akkor mi a helyzet mondjuk a gyermekpornó-készítőkkel, akik esetleg motivációt adtak ennek a férfinek a gaztette elkövetésére? Az lenne a helyes, ha Isten őket is mind elpusztítaná?
Oké. És mit tegyen Isten azokkal az emberekkel, akik verbálisan bántalmaznak másokat? Tudjuk, hogy a szavak is milyen mélyen megsebezhetnek valakit. Ezen a ponton kéne magunkba néznünk: Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy mindannyian úgy viselkedünk, ahogy akarunk, a cselekedeteinkről magunk döntünk. Akkor miért Istenre vagyunk dühösek, ha hagyja, hogy amit kiterveltünk, azt meg is tegyük?
Ha mindenki betartaná a Tízparancsolatot, egyetlen gyermeket sem erőszakolnának meg, vagy zaklatnának, és nem dúlnának a világban háborúk…
Ha mindenki betartaná a Tízparancsolatot, akkor vajon lopnának-e az emberek; megcsalnák-e a házastársukat; létezne-e gyilkosság?
Isten nem akarja senkire sem rákényszeríteni az akaratát, szabadságot adott nekünk. Nem avatkozik bele senki döntéseibe. Sem az enyémekbe, sem a tieidbe. Viszont biztosít bennünket arról, hogy egy napon mindenki felelni fog azért, amit tett, Ő pedig igazságot fog szolgáltatni. Az ítélet, amit senki sem kerülhet el, az előre megmondott és megírt parancsolatok alapján fog megtörténni.
A gond csupán annyi, hogy az, hogy valaki megmondja, mi a helyes és mi a helytelen, önmagában nem elég. Isten is azt állítja a Bibliában, hogy valami mélyebbre, komolyabbra van szükségünk.
Most gondolj azokra az emberekre, akik a legjobb hatással voltak rád az életed során. Tanárok, barátok, rokonok – olyan emberek, akiket igazán szeretsz. Csodáltad az életszemléletüket, azt, ahogy az emberekkel bántak. Azt kívánod, bárcsak jobban hasonlíthatnál rájuk.
Mind a szívedre, mind a gondolkodásodra hatással voltak.
Istennel ugyanilyen viszonyba kerülhetsz: Ő nem vallást, vagy szabályokat kínál nekünk, hanem a saját magával való kapcsolatot.
Jézus hív minket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.…tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”1
Azt ígéri, hogy akik szomjazzák az igazságot, azok megelégíttetnek. Akik "az élet vizére szomjaznak”, még bőségesebben meg fogják kapni azt, amit kerestek. Vajon a szabályok önmagukban meg tudnák ezt tenni? Többre van szükségünk annál,hogy egyszerűen csak "megpróbáljunk jók lenni".
Jézus arra hív minket, hogy fogadjuk be őt a szívünkbe: "Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz…”2
Ha egy másik ember tetteinek áldozata lettél, és még mindig mélyen gyötrődsz emiatt, Isten úgy tudja meggyógyítani a szívedet és a lelkedet, ahogy senki más.
Persze ez egy nehéz döntés... Isten, aki nem akadályozta meg, hogy ez a dolog megtörténjen, ő fog megvigasztalni és ő segít felépülni? Egyértelmű, hogy az a másik ember Isten útjaival szemben cselekedett. De neked lehetőséged van arra, hogy Isten szeretetét kérd a gyógyulásért.
Jézus igazán ismeri a szenvedést. Meghalt értünk a kereszten.
Azért tette ezt, hogy megbocsátást nyerjünk. Azok a rossz dolgok, amiket te tettél az életedben másokkal, talán nem hasonlíthatók ahhoz, amit valaki más tett ellened. Mégis mindannyian vétkesek vagyunk, különböző módon.
Jézust kigúnyolták, leköpdösték, majd több mint negyven ütést mértek rá egy fémhegyű, kilenc ágú korbáccsal. Aztán a csuklójánál és a lábánál fogva keresztre szegezték, ahol kínhalált halt. Brutális módon bántak el vele.
Jézus előre tudta, hogy így fog meghalni. Többször is elmondta tanítványainak, hogy „az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.”3
Keresztre feszítése előtt ezt mondta nekik: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.”4
Jézus ezt ígéri nekünk és egyben ezt kéri tőlünk: Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben!5 Jézus bebizonyította nekünk, hogy ő valóban szeret.
Arra hív minket, hogy vele együtt menjünk végig az élet nehézségein. Hogy megismerjük őt és az ő irántunk érzett szeretetét. Hogy újra azzá váljunk, akinek ő teremtett minket. Ez a legértékesebb kapcsolat, amit csak el lehet képzelni. Az „Isten személyes megismerése” című cikkből megtudhatod, hogyan kezdhetsz kapcsolatot Istennel.
| ► | Hogyan lehet megismerni Istent… |
| ► | Van egy kérdésem vagy megjegyzésem… |
Lábjegyzetek: (1) Mt 11,28-29 (2) Jel 3,20 (3) Mt 20,18-19 (4) Jn 15,13 (5) Jn 15,9
