Ki teremtette Istent?

A rövid válasz: senki.

Persze teljesen jogos és logikus a kérdés, hiszen ha körbenézünk akár csak a szobában, ahol éppen ülünk, mindent valaki készített, vagy valakik készítettek. Az összes tárgy valahol egy gyárban készült, emberek által, tervrajzok alapján, amit szintén emberek rajzoltak meg. A könyveknek van szerzőjük. A zenéknek előadójuk. A kezdetnek tehát mindig van eredője, mindig van oka, mindig áll mögötte valaki, vagy állnak valakik.

Ha tágítjuk a kört, és a Földre tekintünk, vagy akár magára a teljes univerzumra, a tudósok régen az egyensúlyi állapot elméletéhez ragaszkodtak. Eszerint a Világegyetem mindig is létezett, kezdet nélkül. A tudomány azonban az elmúlt száz évben rengeteget fejlődött: ma már látjuk, ahogy galaxisok keletkeznek, és ahogy megszűnnek. Fekete lyukak nyelik el az energiát, a Tejút zsugorodik, míg a műszereink által mérhető univerzum egyre tágul.

A tudósok ma már inkább az ősrobbanás elméletében hisznek. Azt mondják, lennie kell egy konkrét időpontnak, amikor a világegyetemünk létrejött. Márpedig, ha mégsem öröktől fogva létezett, hanem kezdete volt, akkor valamilyen más valóságnak kellett okoznia, vagy létrehoznia.

A Biblia bizonysága szerint Isten volt, aki mindezt létrehozta, és ahhoz, hogy erre képes legyen, különböznie kell minden természeti képződménytől és minden élőlénytől (növénytől, állattól és embertől), vagyis minden teremtett létezőtől, aminek kezdete és vége van. Isten tehát idő és tér fölött áll. Vagyis mindig is létezett, függetlenül mindattól, amit teremtett.

Miért? – jogos a kérdés. Világegyetemünk nem magyarázható másképp. Nem hozhatta létre saját magát. Nem mindig létezett, tehát van kezdete és vége. És nem hozhatta létre olyan valami sem, ami maga is teremtmény.

Ha ugyanis Isten maga is teremtmény volna, akkor így kellene érvelnünk: a világegyetemet Isten teremtette, akit Isten teremtett, akit Isten teremtett, stb. a végtelenségig. Az arisztotelészi filozófia szerint léteznie kell egy abszolút valóságnak, amely minden más valóság oka, de ő maga csak okozatot hozhat létre. Mert ha az ok maga okot teremtene, az az okok végtelen spirálja lenne (Isten teremti Istent, aki Istent, stb.). Így aztán az okozat (teremtett világ) létre sem jöhetne, mivel a végtelen spirálban az ok mindig csak okot hozna létre, vagyis Isten mindig csak Istent teremthetne.