KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Mostanában sokaktól azt hallom, hogy mennyire veszélyes, ha valaki egy “burokban” nevelkedik és emiatt nem gondolkozik önállóan. Ez egy fontos gondolat, azért is, mert amiben hiszünk, az legyen megbízható és olyan, amiről személyesen meggyőződtünk.
Gyerekkoromban szüleimtől keresztény nevelést kaptam. Eleinte viszont nem sokat jelentett, hogy templomba járunk, esténként Bibliát olvasunk és imádkozunk. Mindezt a szüleim miatt tettem, valójában nem értettem, miért van erre szükségem. Általános iskolában visszafogott voltam. Más környezetben nőttem fel, mint a többiek, nem tudtam közéjük beilleszkedni. Gimiben ez megváltozott. Bekerültem egy jó társaságba. Jó volt együtt bulizni az osztálytársaimmal, központban lenni, lázadni. Vasárnaponként viszont engedelmességből a templomban ültem. Bár eleinte úgy éreztem, hogy végre szabad vagyok a tabuktól, amiket belém neveltek, nem kellett sok idő míg rájöttem, hogy a lázadó életem nem elégít ki. Két világ között voltam, és egyik sem tetszett. Ekkor gondolkoztam el először komolyan Istenről és arról, hogy Ő meghallgatja-e az imámat. Életem első őszinte imájában kértem, hogy mutassa meg, miért őt válasszam.
Ekkor hívott el egy barátnőm egy táborba. Ez egy keresztény tábor volt, ahol már az első nap megérintett az az öröm, amit a résztvevők között tapasztaltam. Jó volt látni velem egykorú fiatalokat, akik spontán beszélnek Istenről, dicsérik őt és imádkoznak hozzá. Azért tették ezt, mert számukra a kereszténység nem egy vallás volt, hanem egy kapcsolat Istennel. A tábor végére én is akartam egy ilyen kapcsolatot. Az utolsó este két srác vitt minket haza kocsival. Útközben az egyik hátrafordult és ezt kérdezte: ”Lányok, hova kerülnétek, ha karamboloznánk, és meghalnánk?” Megdöbbentett ez a kérdés, nem tudtam rá a választ. A srác aztán mesélt az életéről, mely hasonlított az enyémre. Rájöttem, hogy Istennek személyes terve van az életemmel. Megértettem azt is, hogy bármennyire jó embernek tartom magam, Isten igazsága szerint ugyanolyan bűnös vagyok, mint a leggonoszabb emberek. Az is egyértelművé vált, hogy a szüleim hite bár jó példa, de nem elég ahhoz, hogy Istent személyesen megismerjem. Neki nincsenek unokái, csak gyermekei. Ezeket megértettem és még aznap este imában kifejeztem, hogy Istenhez fordulok az énközpontúságomból és ezentúl Ő lesz a középpontban.
Miután döntöttem, rádöbbentem, hogy Isten a bibliai “szabályokkal” csak meg akar védeni a rossz döntéseim következményeitől. Ami eddig tabu volt, meggyőződéssé alakult. Isten képessé és bölccsé tett, hogy kiálljak ezek mellett. Már nem akartam mindenkinek megfelelni, hanem az érdekelt, hogyan tudok Istennek örömet szerezni az életemmel. Voltak nehéz időszakok is, amikor elfordulhattam volna Istentől, de nem tettem, mert előbb-utóbb mindig beigazolódott, hogy Isten tényleg az számomra, akinek mondja magát. Mindezek alapján látom, hogy a bennem végbemenő változás tényleg Istentől van, és most már a sajátomként vallom azt, amiről személyesen győzött meg Isten.
| ► | Hogyan lehet megismerni Istent… |
| ► | Van egy kérdésem vagy megjegyzésem… |
