KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Ha valaki a saját életével kapcsolatos kérdésekre keresi a választ, sokszor a nagy filozófusok írásait kezdi el tanulmányozni. Ha ezt teszed, látni fogod, hogy valóban a helyes kérdéseket teszik fel:
Miért vagyunk itt? Mi a célunk? Mi hoz beteljesülést, mi ad értelmet az életnek? Mi vezet a szeretethez és a másokkal való törődéshez?
Szókratész (Kr. e. 470), Platón, Arisztotelész, és számos más ókori filozófus az egész emberiségre vonatkozó, megbízható bölcsességre és igazságra szeretett volna eljutni.
Peter Kreeft, a Boston College és a The King’s College filozófia professzora szerint ez a válaszkeresés nem abban értékes, hogy a filozófia mit tehet érted, hanem sokkal inkább abban, hogy mit tehet veled. A professzor így fejti ezt ki bővebben:
„Mit tehet a filozófia veled? Meg tud nyitni, mint egy kókuszdiót, vagy mint egy tojást. Arra lettél ugyanis teremtve, hogy kikelj, hogy megnyílj. Ha nem vagy erre képes, nos hát akkor szép lassan elrohadsz. A filozófia, akárcsak az öt testi érzéked, kivezet önmagad sötét kis börtönéből egy tágasabb világba.”1
Szókratész, Aquinói Szent Tamás, Descartes, Hume, Arisztotelész, Machiavelli, Nietzsche, Platón, Sartre, Kant, Kierkegaard és a többi nagy filozófus arra késztet bennünket, hogy az életről új módon gondolkodjunk, és kérdőjelezzük meg az eddigi feltevéseinket.
Kreeft professzor így folytatja: „Még ha a filozófia elégedetlenné és boldogtalanná tesz is, elérte a célját. Elégedetlennek lenni a Szép Új Világgal, Platón barlangjával, a disznóóladdal és a sárpitéddel [C.S. Lewis hasonlata] – ez önmagában is előrehaladás. Szükségünk van rá.”2
Az elégedetlenség, amit érzünk a megválaszolatlan kérdéseinkkel kapcsolatban, arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk, mi is hiányzik valójában. Mi lehet a beteljesedett élet titka?
A filozófusok a legtöbbször azért küzdenek, hogy kielégítsék az élet értelme utáni vágyunkat. Friedrich Nietzsche és Jean-Paul Sartre például különösen is arra törekedett, hogy értéket találjon az életben, végül aztán mindenről lehangoló véleményre jutottak.
Nietzsche és Sartre ateisták voltak, szilárdan meg voltak győződve arról, hogy nem létezik Isten, emiatt az életet véletlenszerűnek, terv nélkülinek kell tekinteni. "Egyszerűen csak van". Belső cél nélkül. Az élet tehát irracionális és nincs semmi értelme. Nietzsche szerint minden becsületes embernek fel kell ismernie, hogy az egyetlen logikus következtetés nem lehet más, mint a kétségbeesés.
Logikájuk zseniális, de valójában nem ad használható választ.
Akkor talán ne is foglakozzunk Nietzschével és Sartre-val? Egyáltalán nem erről van szó!
William Barrett filozófus az „Az irracionális ember” című, 1958-ban megjelent művében így védi meg Jean-Paul Sartre-t, a filozófiatörténet talán leghíresebb nihilistáját és pesszimistáját: „Jobb kétségbeesetten szembeszállni saját létezésünkkel, mint soha nem szembesülni vele.” A kétségbeesés erőteljes pillanat lehet a remény felé vezető úton.
[Egy filozófiai tanulmány] szomjat fakaszt a világ legjobb dolgai után. Ez sok minden lehet – bölcsesség, szeretet, igazság, jóság, szépség. Ha jobban belegondolunk, mindezek Isten [pontos és tökéletes] tulajdonságai. Tehát az igazi filozófia valójában Isten keresése, még akkor is, ha a filozófus ezt nem tudja, és nem használja Isten nevét – sőt, még akkor is, ha a esetleg ateista.
Hippói Szent Ágoston erre az isteni névtelenségre utal, amikor Vallomásaiban azt írja, hogy megtérése jóval azelőtt kezdődött el, mielőtt keresztény lett. Valójában akkor tért meg, amikor filozófussá vált, elolvasva Cicero filozófiára szóló nagy buzdítását, a Hortensius-t (a történelem számára elveszett könyv). Ekkor szeretett bele az örök bölcsességbe, jóval azelőtt, hogy személyesen megismerte volna az igaz Istent… jóval azelőtt, hogy tudta volna, hogy amit szeret – a bölcsesség – a maga teljességében csak Istenben található meg.3
A filozófusok tehát jó kérdéseket tesznek fel az élettel kapcsolatban, de a válaszokat csak az adhatja meg, akié ez a világ, vagyis Isten. Nem kellene azon csodálkoznunk, hogy Isten, aki teremtett minket, azt a bölcsességet, igazságot és belátást akarja nekünk adni, amely meghaladja mindazt, amit emberi gondolkodásunk szerint tudhatunk.
Bármennyire is szeretnénk úgy tenni, mintha önállóak lennénk, nem vagyunk azok. Nézd csak meg a testünket: nem maradhatunk életben, ha nem támaszkodunk külső erőforrásokra. Oxigénre, tápanyagokra és vízre van szükségünk ahhoz, hogy élhessünk… Rajtunk kívül álló anyagokra, amelyek közül egyiket sem az emberek hozták létre, hanem kaptuk azokat. Nézd csak meg az oxigénben gazdag légkörünket, az általunk fogyasztott növények/állatok/halak bőségét és az élethez nélkülözhetetlen vizet! Mindezt Teremtőnk biztosította számunkra ezen a figyelemre méltó bolygón, ahol élünk…
Már csak ezért is önmagunkon túl kell tekintenünk ahhoz, hogy megértsük az életet.
Hogyan éljünk bölcsességgel, hogyan találjuk meg a szeretetet és az élet célját? Isten, a mi teremtőnk ezeket is ingyen kínálja nekünk. Soha nem akarta, hogy nélküle éljük le az életünket.
Mégis a mi döntésünk, hogy kapcsolatot kezdünk-e vele vagy sem. Amikor megtaláljuk őt, elkezdjük megérteni az igazságot, egyrészt az életről általában, de a saját életünkről különösen is.
Ekkor megtapasztalhatjuk Isten irántunk való szeretetét, és valódi válaszokat találhatunk arra, hogyan lehet a legjobban élni az életet.
Jézus Krisztus, Isten Fia egyértelmű kijelentést tett: „Én vagyok az út, az igazság és az élet… Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”4
Jézus ezt ígéri: „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”5 Így válik megválaszolttá minden, az élettel kapcsolatos kérdésünk, és így tudjuk elkerülni a szükségtelen buktatókat.
Hippói Ágoston, Aquinói Tamás, Tolkien, C. S. Lewis és Dosztojevszkij mind azt mondták, hogy megtalálták azt az igazságot, bölcsességet és szeretetet, amit kerestek, amikor kutatásuk Jézus Krisztushoz, Istenhez vezette őket.
De mit is találtak pontosan? Mi vezette őket erre a következtetésre?
Ágoston ezt írja: „Olvastam Platónnál és Cicerónál bölcs és nagyon szép mondásokat; de egyikben sem olvastam azt, hogy: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve. [Jézus Krisztus]”6
Dosztojevszkij: „Minden író, nem csak a mieink, hanem a külföldiek is, akik az Abszolút Szépséget igyekeztek képviselni, nem tudtak megfelelni a feladatnak, mert ez végtelenül nehéz… Csak egy abszolút szépségű alak van a világon: Krisztus.”7
C.S. Lewis: „Az emberi történelem az a hosszú, szörnyű történet, amikor az ember megpróbál valami mást találni Istenen kívül, ami boldoggá teszi őt.”8
Mit találtak ezek a filozófusok és sok milliárd ember olyan kielégítőnek Istenben, amikor az élettel kapcsolatban keresték a válaszokat? Erra ad választ ez a rövid cikk: Mit jelent az Istennel való kapcsolat?
| ► | Hogyan lehet megismerni Istent… |
| ► | Van egy kérdésem vagy megjegyzésem… |
Lábjegyzetek: (1) Kreeft, Peter, Kérdezd meg Peter Kreeft-et, Sophia Institute Press, Manchester, New Hampshire, 2019. (2) Uo. (3) Uo. (4) János 14:6; János 10:10 (5) János 8:12 (6) Ágoston, itt idézve: https://www.goodreads.com/author/quotes/6819578.Augustine_of_Hippo (7) Dosztojevszkij, Fjodor, az itt idézett módon: https://juicyecumenism.com/2017/11/16/10-quotes-fyodor-dostoyevsky-god-faith-christianity/ (8) Lewis, C.S., az itt idézett módon: https://www.kevinhalloran.net/best-c-s-lewis-quotes/
