×
KERESÉS
EveryStudent.hu
Válaszok az élet nagy kérdéseire

Dávid

Ahogyan a távoli Isten közel került

WhatsApp Share Facebook Share Twitter Share Share by Email More PDF
Dávid

Volt egyszer egy Isten, akit a hittan órákról megismertem: egy szigorú, ősz, szakállas öregúr, aki távolról figyelte minden apró és titkosnak vélt mozdulatom. Én kedveskedtem neki egy kicsit, hamar megtanultam a Tízparancsolatot, igaz minden órán dolgozatot is írattak belőle...

Középiskolás koromra, kinőttem a hittanórát és a templomba járást, és inkább csináltam, amit a többi fiatal is csinált. Haverok, buli, fanta! Istent pedig mélyen elraktároztam a fejemben, Ő is van valahol, én itt vagyok, jó így mindenkinek. Emellett azért igyekeztem erkölcsösen élni. Nem akartam én bántani senkit, nem akartam fájdalmat okozni senkinek, de valamelyest az a nem elhanyagolható tény is motivált, hogy aki bűnös, az a pokolra kerül. A bűn számomra egyenlő volt azzal, hogy másnak bármi módon kárt teszek az életében, de egyáltalán nem volt egyenlő azzal, hogy nem járok templomba, káromkodok, vagy éppen lefekszem a barátnőmmel. Ugyan kinek ártok az utóbbiakkal? Isten ezt rosszul szabta meg, gondoltam, és megalkottam saját kis szabályrendszeremet.

Az évek teltek, a hozzáállásom nem igazán változott ehhez képest. Idővel talán annyit sikerült még belátnom, hogy az általam definiált bűn mércéjének megfelelni is hatalmas kihívást jelent, és ahogy idősödtem, csak gyűltek és gyűltek a feketepontok életem ellenőrző füzetében. Mi lesz velem? A pokolra jutok? De én jó ember vagyok!

Első éves egyetemista voltam, amikor aztán egy olyan új információ birtokába jutottam, ami miatt minden korábbi meggyőződésemet újra kellett értelmeznem. Nem teljes megsemmisítés és újjáépítés volt ez, hanem csak egy restaurálás, a végeredmény mégis minden képzeletem felülmúlta!

Íme azok a dolgok, amik szükségesek voltak a felújításhoz: Jézus. Igen, tulajdonképpen ennyi. A fejemben Ő egy régen élt vallási vezető volt, aki rég meghalt, ezért aztán nem is foglalkoztam vele különösebben. A valóságban Ő azonban ennél sokkal több volt.

A teljes és felújított kép valahogy így fest: Isten teremtett és alkotott minket. Arra teremtette az embert, hogy kapcsolatban legyen vele, és örökké éljen boldogságban. Ez a kapcsolat megszakadt a bűneink miatt. Ő tökéletes és nem tud közösséget vállalni a rossznak semmilyen formájával. A legtöbb ember ebben az Istentől elszakadt állapotban él ma is, és emiatt fogalmuk sincs egyáltalán a létezéséről.

És itt kap szerepet Jézus, a legfontosabb láncszem. Ő nem más, mint Isten földi megtestesülése, aki azért jött a világra, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek. Ő 100 % ember és 100 % Isten. Ember, mert aludt, ivott, evett, elfáradt, mint bárki más, és Isten is, ezért bűn nélkül tudta leélni életét. Keresztre feszítették, és megölték, Ő vette magára az emberiség minden bűnét. A tieidet és az enyémeket is! A harmadik napon pedig feltámadt a halálból, és ezeknek köszönhetően ember és Isten között a kapcsolat újra helyreállhat. Innentől már mindenkinek saját döntése, hogy elfogadja-e ezt az ajándékot. Én pedig elfogadtam...

Az ember szereti maga meghozni a szabályokat, és szereti saját tetszésére formálni az Istent. Ezzel csak az a baj, hogy nem mi ruházunk fel egy kitalált valakit, nekünk tetsző tulajdonságokkal, hanem Ő valóban létezik, és tőlünk függetlenül vannak tulajdonságai. Különben pedig ha valóban akarjuk, Ő engedi, hogy mi meg is ismerjük ezeket.

Ha kérdésed/véleményed van azzal kapcsolatban, amit leírtam, írj nyugodtan:

Neved:

Email címed ([email protected]):

Email címed megerősítése:

Egyetem/Főiskola:

Kérdésed/Hozzászólásod:




Ha nem tudod elolvasni,
kattints ide!


 Van egy kérdésem vagy megjegyzésem…
 Hogyan lehet megismerni Istent…

OSZD MEG MÁSOKKAL:
WhatsApp Share Facebook Share Twitter Share Share by Email More