KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Egészen gimnázium végéig sosem gondolkoztam el az élet nagy kérdésein. A szüleimtől olyan értékrendet kaptam, amivel bárhol, könnyen megálltam a helyem. Válogatott sportolóként aktív, közösségi gyerek voltam, aki bohóckodással hajlamos volt az őrületbe kergetni edzőit, de szép lassan benőtt a fejem lágya. A sport céltudatossá és kitartóvá nevelt.
Érettségi után egy évet töltöttem Amerikában, cserediákként. Az első hónapokban minden, amit az életem során a megszokott közegben felépítettem magamról, összedőlt. Óriási honvággyal küszködtem és iszonyat szeretet hiányom volt. Azok a dolgok, amiket otthon észre sem vettem, hírtelen mindennél értékesebbé váltak a szememben. Küszködtem azzal, hogy az a Kata legyek, aki otthon is, de nem ment. A nyelv korlátai, a többéves megszokott barátságok hiánya, a teljesen más környezet és kúltúra nem engedte. Rájöttem, hogy mennyire nem volt biztos az, amire az életemet, a személyiségemet alapoztam. Függtem az emberektől, a másoknak való megfeleléstől, a kapcsolataimtól. Amerikában mindez a feje tetejére állt. Más emberek, más elvárások és másfajta kapcsolatok. Lecsupaszítva, tisztán önmagam voltam. Elveszve.
Csatlakoztam az ottani szinkronúszó csapathoz, mégiscsak a víz volt a legismerősebb közeg számomra ott, akkor. Már az első edzésen óriási szeretettel fogadtak. Valami teljesen más volt, mint otthon. Az edzőm személyisége példa lett előttem. Sugárzott belőle a szeretet, az ölelés volt számára a legtermészetesebb dolog a világon. Isten állandó téma volt, az edzések elején imádkoztunk a lányokkal azért, hogy jól menjen aznap. Úgy beszéltünk Istenről, mint egy élő személyről. Elkezdtem gyülekezetbe járni az edzőm családjával, imádkozni velük szabadon, nem versekben, úgy ahogy éppen bennem volt.
A kintlétem elején lerombolt és elveszett önmagamat elkezdte felépíteni a szeretet. Felvettem egy életformát, ami önzetlen, ami ad, nem várva viszonzást és amiben a szeretetet Isten nevével azonosították. Jöttek a versenyek, ahol ahelyett, hogy hajrá Kata, azt kiabálták, „swim for God’s glory”.... És Érte úsztam. Valakiért, akiről fogalmam se volt kicsoda, mit tett, csak éreztem, nagyon szeret. Éreztem, hogy ez, biztos alap lehet, amit bárhová kerüljek, nem veszíthetek el. A kereszténység mibenlétét, Jézus jelentőségét akkor még nem fogtam fel. De Isten megmutatta a hit és a feltétlen szeretet élő példáját.
Miután hazajöttem ez hajtott, ebből táplálkoztam. Elkezdtem gyülekezetbe járni legjobb barátnőmmel, aki sok mindenben tanított és példa volt számomra, megismertem keresztény fiatalokat, rájöttem, hogy Magyarországon is nagyon sokan megélik azt a személyes kapcsolatot Istennel, amit kint tapasztaltam, csak engem azelőtt nem vitt arra az élet.
Sok megpróbáltatás ért, nehéz vizsgaidőszakok, embert próbáló válogatott edzések, ahol próbáról próbára döntenem kellett Istenbe vetem-e a hitem. Döntenem, hogy a személyiségemet újra a kapcsolatokra, sikerekre és megfelelésre alapozom-e, vagy elfogadom, hogy ezek sosem fognak megelégíteni, csak egy végeláthatalan hajszához vezetnek és eltávolítanak attól, akinek valójában teremtve lettem.
Két évbe telt, míg a felvett életforma feltétlen hitté vált. Míg az életem alapjává Istent tudtam tenni.
Sokáig azt éreztem, még ebben változnom kell, még arról többet kell tudnom, még ezt meg kell tennem, hogy igazi hitem legyen, de rá kellett jönnöm, Isten már mindent megtett, és nekem csak egyszerűen őszinte hittel el kell fogadnom ezt, és döntenem mellette. Döntöttem.
| ► | Hogyan lehet megismerni Istent… |
| ► | Van egy kérdésem vagy megjegyzésem… |
